Emlékszem, hogy középiskolai éveim nagyjából a lányokról és a barátokról szóltak …. leginkább a lányokról. Nem is nagyon volt olyan időszakom, amikor ne lett volna barátnőm. Most édesapaként van néhány 16 év körüli kisfickó ismerősöm akik viszont egyáltalán nem vagy csak tessék-lássék randizgatnak. Érdeklik őket a lányok, de vagy nem eléggé vagy csak nem akarnak elköteleződni, esetleg a digitális világ hülyíti meg őket … nem tudom, de most akkor ez normális? Kicsit kutakodtam a neten és találtam egy tanulmányt ezzel kapcsolatban, amelynek a lényegét az alábbiakban olvashatod:
A tanulmány szerzője és finanszírozója a korrektség kedvéért:
Kíváncsiságból kutakodtam a neten, és találtam egy tanulmányt, amely ezzel kapcsolatosan vizsgálódik. A tanulmány szerzője és finanszírozója a korrektség kedvéért Brooke Douglas MPH és Pamela Orpinas PhD. Az eredeti tanulmányt 2019. szeptember 04-én tették közzé, és a “National Center for Injury Prevention and Control, Centers for Disease Control and Prevention (CDC) U81/CCU417778 Cooperative Agreement,” valamint az “R01 CE001397 és az R49 CE000562” kutatási támogatások finanszírozták. Azonban a tanulmány megállapításai és következtetései nem feltétlenül tükrözik a finanszírozó hivatalos álláspontját, és a szerzők nem állnak egymással versenytársi kapcsolatban.
A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy az alacsony gyakorisággal randevúzó középiskolások különböznek-e érzelmi, interperszonális és adaptív képességekben a többi gyakrabban randizó társaiktól.
A kutatás mintája 594 tizenévesből állt, akik a 10. osztályba jártak. A kutatók összehasonlították a 4 különböző randevúgyakoriságú csoportot tanári besorolások (szociális készségek, vezetői képességek, depresszió) és a tanulók önjelentései alapján (pozitív kapcsolatok a barátokkal, otthon és az iskolában; depresszió, öngyilkossági gondolatok). A pontszámok összehasonlítását a randevúgyakoriság alapján chi-négyzet próbával és varianciaanalízissel végezték.
Az eredmények azt mutatták, hogy az alacsony gyakorisággal randevúzó tizenévesek szignifikánsan jobban szerepeltek a szociális készségek és vezetői képességek terén, és lényegesen kevesebb volt a depresszió értékelése a többi csoportnál. Azonban a pozitív kapcsolatok és az öngyilkossági gondolatok terén nem volt különbség az eltérő gyakorisággal randevúzó csoportok között.
Következtetésként elmondható, hogy azok a serdülők, akik nem vagy csak alacsony gyakorisággal randevúznak, jobb szociális készségekkel és alacsonyabb depresszióval rendelkeznek. Általánosságban lényegesen jobb vagy legalábbis ugyanolyan jól teljesítenek, mint gyakrabban randizó társaik. Ezek az eredmények cáfolják azt a feltevést, hogy a nem randizó diákok rosszul működnek.
Ha lenne ilyen Magyarországon, akkor az iskolákban az egészségfejlesztési tanácsadásokon tartalmazniuk kellene, hogy attól, hogy valaki tiniként nem alakít ki romantikus kapcsolatokat még nagyon is egészséges személy lehet.
A kutatáshoz azért még hozzátenném, hogy a vizsgálatban résztvevő tinik személyiségfejlődése még javában tart, érdekes lehet megvizsgálni a változásokat későbbi életszakaszokban.